Valamikor, talán másfél éve,amikor átvándoroltam erre a portálra első blogjaim egyike a magyarság kétségtelen russzofóbiáját állitotta pellengérre. Azóta a helyzet rengeteget változott.
Na ne gondolja azt senki egy pillanatig sem,hogy csökkent volna Európa egyik legerősebb kulturidentitásu nemzete gyermekeinek az oroszokkal kapcsolatos tartós érzelmi hevülete. Nem ..erről szó nincs.
Változott viszont és cseppet sem előnyére...előnyünkre a nagyorosz össznemzeti megitélés a mi öreg kontinensünk egyes nemzeteiről, ezen belül a magyarokról is.
Mindenekelőtt már nem tekintenek ránk ugy ,mint barátokra,ami azért is különös,hiszen a két nemzet közti modernkori történeti konfliktusok alapján azt feltételezné az ember,hogy ennek soha nem is voltak hagyományai a két nép történetében. Ez bizony....kedves tovarissi....igy nem igaz. Létezett a két nemzet fiainak, lányainak baráti társasága, hivatalos állami és tömegszervezeti, pártdelegációk,béke és barátság vonatok pásztázták hosszu évtizedeken keresztül a két ország földjét, szerelmek, kapcsolatok ,ismerettségek születtek és váltak füstté ezen évtizedek alatt.
Termelői, vállalatközi kapcsolatok egész arzenálja vonult végig a hatvanas, hetvenes,nyolcvanas évek gazdaságtörténetének sikersztorijaként,biztositva százezrek ,milliók emberi tisztességben ,munkában szerzett sikereit.Valóban kötődtünk akkor egymáshoz a mindennapok szocializmusában.
Aztán jött az eukonform,majd az eurókonform kőleves és a magyarság kezdett felépiteni magának egy eddig ismeretlen tartalmu fóbiát és tette ezt akkora sikerrel,hogy mondhatni élére került azon kisnemzeteknek ismét, akikre az oroszok meglehetősen ferdén tekintenek. Ez volt az az időszak, amikor Putyin akkori elnök magyarországi látogatása mindössze tizenhárom órásra sikerült és az esti órákat már Prágában töltötte az orosz elnök. A jelzett időintervallumból három órát akkor az 56-os események elemzése és Putyin bocsánatkérésének kiprovokálása tett ki. ....Érdemes volt, jót tett a kapcsolatainknak ennek a kérdésnek akkortájt vagy huszadszori kitárgyalása.
Ma a helyzet nem sokban változott. Mi ugyan nem érünk már rá folyamatosan felfakadó sebeinket nyalogatni,de az oroszok viszont a viszonylagos jólét nyugalmával egyre kritikusabban tekintenek ránk. Az egykori sikernemzetre, a gazdasági és piaci reform Magyarországára, az agrárkultura valamikori egyik fellegvárára.
És nem értenek bennünket. Mi történt Magyarországon? Miért nem követi az ország a szlovén példát?Hol vannak a sokat hangoztatott reformok? Milyen gazdasági modellt képvisel ma kelet-középeurópa kissvájca?
Kérdezik és közben érdektelenül lapozzák át a turisztikai ismertetők magyar vonatkozásu lapjait. Magyarország megszünt mint fogadóország számukra. Drága, koszos, elérhetetlen,unalmas....akkor már inkább a török, horvát tengerpart,vagy Bécs és Prága...állitják. Ott legalább nincsenek nyelvi nehézségeink.....mondják kórusban.
Hát......itt tartunk. Most már van mi ellen küzdenünk. Terjeszkedőfélben a hungarofóbia.Tényleg nem lenne értelme valahogy ezt a dolgot visszaszoritani? Biztos,hogy számunkra érdektelen mi a véleménye rólunk egy másfélszáz milliós nemzetnek??????
